![]() |
| For English Visitors | Támogatás |
|
||||||||
|
| Regisztráció | Blogok | Súgó | Taglista | Naptár | Keresés | Az elmúlt 24 óra üzenetei | Fórumokat olvasottnak jelöli | Chat |
![]() |
|
|
LinkBack | Téma eszközök | Megjelenítési módok |
|
|
#1 | ||
|
Adminisztrátor
|
Szervusztok,
Kizzo kollega vállalkozik egy értekezésre a fajjl kapcsolatban, várjuk ide mások tapasztalatait is... Üdv.
__________________
|
||
|
|
|
#2 | ||||
|
Guest
Összes hozzászólás: n/a
|
Paracyprichromis Brieni Sziasztok! Néhányan hiányolták a külföldi cikkek mellett a saját tapasztalatra épülõ írásokat, most ez egy ilyen lesz. Ilyet még sosem csináltam, szóval remélem, kielégítõ lesz az eredmény. Brieni vásárlására azért adtam a fejem, mert senkinél nem láttam itthon(elég hülye indok) és kíváncsi voltam rájuk. Számítottam rá, hogy túlzottan élénk színeket nem fogok látni, aztán késõbb meg kellett lepõdnöm, na de errõl késõbb. Én valami különlegességet akartam és miután alaposan utánaolvastam, képeket keresgéltem az interneten a kereskedõ listáján kinézett színváltozatról(nem találtam). A választott színváltozat a „Lusingu yellow” volt. Amikor megkaptam a megrendelt nyolc állatot, eléggé seszínûek voltak és kb. 5-6cm körülinek mértem õket. Lényegében a nemeket azonnal meg lehetett állapítani, a nõstények barnásszürke alapszínét feldobják a farokúszó kivételével citromsárga úszók. A hímeknél más a helyzet. A hímek ennél sokkal szebbek, bár igazi színük csak késõbb bontakozott ki. A nõstényeknél eleve 1-1,5 centivel nagyobbak voltak, fõleg ha a villás farokúszókat is figyelembe vesszük(4-5 mm-re meghosszabbodnak a farokúszó szélsõ sugarai), testük hosszúkás úszóik hegyesek és mind az úszókon, mind a testen kékes csíkok vibrálnak, mint a nigripinnis hímeken. No, és a lényeg szerintem, hogy a kékes vibráláshoz társul a hímeknél az egész testen végigfutó, a test alsó kétharmadán látható citromsárga folt. Szerintem nagyon feldobja a halakat. A külsõ leírása hosszadalmasra sikerült, mindenesetre szerintem rendkívül attraktív halakról van szó. Fõleg mikor a nõstényeknek vagy épp másik hímeknek feszítenek és függõleges sötét foltok jelennek meg a testen. Nagyjából olyan a látvány, mint amit a B. tricotiról írtam korábban: frenetikus. Ennyit a halak kinézetérõl. Én egy 430 liter körüli társas akváriumba terveztem õket, ami különbözõ okokból sajnos érkezésük idejére nem készült el, sõt még azóta sem. Ideiglenesen egy 150 literes akváriumba kerültek csak õk nyolcan. Azt elfelejtettem említeni, hogy mikor megkaptam õket, két nõstény forgatott. Az egyiktõl 13!!!!!, a másiktól 3 kicsit vettem el. Itt rögtön el is követtem egy sajnálatos baklövést, ugyanis a kicsik nem voltak egyidõsek, mégis egy helyre raktam õket, ennek eredményeképp a néhány nappal idõsebb 3 kicsipkedte módszeresen a többi 13 szikzacskóját, én meg értetlenül álltam a dolog elõtt. Érdemes erre ügyelni. A 150 literesben meglepõen jól érezték magukat, a hímek hozták fantasztikus színüket, a nõstények meg elkezdtek szépen forgatni. Etetés: Enni fagyasztott artemiát és cyclopsot kapnak, illetve lemezes növény- és fehérjetápot(Flora és San). Késõbb apróra õrölt aq. nat-t és hik. exc-t adtam, ezt csak lassan szokták meg, most már habzsolják. Alapvetõen szerintem nem válogatósak, mindent megesznek. A mennyiségre ügyeljünk, mert nem egy mbuna sügér étvágyával rendelkeznek, de ehhez képest lelkesen hajszolják a kajadarabokat(az artemiáért rajongnak). A víz minõségére, illetve az okszigén mennyiségére nagyon érzkenyek, ezért erre fokozottan figyeljünk. A halak ivari megoszlása sajnos nem volt a legideálisabb a kezdetben(4-4), de ez késõbb újabb halak vásárlásával és egy hím sajnálatos elpusztulásával jobb lett(3h-6n). A gondom nem ez volt, hanem hogy az egyik hím, a domináns(errõl késõbb részletesen, nem biztos, hogy beszélhetünk tényleges dominanciáról) valahogy mintha finoman szólva selejtes lett volna. Sem a kék, sem a sárga színeket nem hozta, szép õzbarna volt, ez több hét elteltével sem változott. Már kezdtem aggódni, hogy nem is ugyanaz a faj, ezért áttettem egy másik akváriumba csak õt, ahonnan sajnos idõvel ki is ugrott. Erre egyébként ügyeljünk, mint a Cyprichromis fajok, õk is eléggé ugrálósak. No, ezek után a három hím elfoglalta a háttér két sarkát, illetve a harmadik középen kavart. Fantasztikus látvány, ahogy oldalazva, úszóikat kifeszítve egymás testére párhuzamosan úsznak és közben szinte szemmel látható köztük a feszültség. Ezek egyébként elég gyorsan történnek, ja és általában a háttéren, tehát ha az akváriumot szembõl nézzük, a halakat felülrõl látjuk. Itt egy kis kitérõ az élettérre. Én azt látom, hogy a hímek állandó reviert tartanak a háttéren(lehetõleg építsünk akváriumukba, ott élnek), míg a nõstények a nyílt vízben úsznak(a hímek nem tûrnek meg nõstényt revierjükben) ahova néha sebesen kiúszva, feszítve csalogatják õket a hímek. Társítás: Én javaslom Cyprichromis és Xenotilapia, Enantiopus fajok társítását, mert nagyon jól kiegészítik egymás életterét. Ugyanakkor gyakorlatilag bármilyen halakkal el tudom képzelni õket. Az akváriumuk nitrátosodása miatt jelenleg kénytelen vagyok az egyetlen biológiailag stabil nagy akváriumomban, Tropheusokkal tartani õket, akik sajnos látható jelét adták nemtetszésüknek, a hímeknek nem nagyon látható most a két meghosszabbodott úszósugara, mivel azt lecsipkedték a Tropheusok. Velük tehát módjával, illetve kerüljük a nagytestû halakat, akiknek esetleg táplálékaivá válhatnak. Szaporodás: Nos, vegyes érzelmekkel tölt el a szaporodásuk. Egyrészt nagyon megbízhatóan forgatnak a nõstények, eddig mindegyik kiforgatta az ivadékokat (a késõbb beszerzett két épphogy serdülõfélben lévõ nõstény is kiforgatta elsõ ivadékait). Sajnos a nálam lakó nõstények még mindig csak 5-7 centisek(a hímek között van 11 centis is), így nem is várhatok tõlük 8-9 ivadéknál többet, de azt tényleg kiforgatják végig megbízhatóan(a 19-20. napon szoktam elvenni õket), bár ekkor már elég beesett a hasuk. Megfigyeltem, hogy apróbb eleséget folyamatosan magukhoz vesznek, tehát nem kell féltenünk õket(eleinte rettegtem, hogy éhenhalnak). Ez egy kicsit ördögi kör, mert nem gátolhatom a nõstényeket a forgatásban, pedig szeretném, ha inkább forgatás helyett nagyobbra nõnének(a kettõ bizonyos mértékben szerintem kizárja egymást, amikor a halakat megvettem, közel sem volt ekkora méretkülönbség köztük). Visszatérve a forgatásra, rendszeresen kb. havonta forgatnak a nõstények. Az ívás egy külön csoda. Én utánaolvastam többek közt a Lukács-Sinkó könyvben is és nem akarok okostojásnak tûnni, de egy dolgot meg kell cáfolnom. Lényegében az ívás a hím revierjében történik, ahova a beikrásodott nõstényt becsalogatja. A nõstényen egyébként ekkor már két-három napja látszik, hogy beikrásodott. Érdekes, hogy a három hímem mind párhuzamosan ívott. Egyszer az egyiket, másszor a másiakt láttam ívni egy-egy nõsténnyel, tehát nem igazán sikerült egyet kiszúrnom, amelyiket alfának bélyegezhettem volna. Az ikrázás mindenképpen valamilyen falnál történik(nálam történt a mattenfilter szivacsa elõtt, a háttér sziklája, vagy épp az akvárium üvege elõtt). Itt a halak fejreállnak, tehát a fal felületére párhuzamosan fejjel lefelé „lógnak” egymás mellett, pontosabban a nõstény egyenes testtel, a hím pedig enyhe ívben a nõstény has alatti úszójához kap a szájával. A nõstény erre kinyom egy ikrát, majd hirtelen felfelé, hátrafelé(testéhez képest felfelé-hátrafelé) úszik és bekapja a lehulló ikrát. Majd helyet cserélnek és a nõstény a még ívbe görbült hím has alatti úszójához kapva a szájban történik meg a megtermékenyítés(itt az a pont, ahol az általam tapasztaltak nem egyeznek a könyvben szereplõvel. Ezt a táncot egészen addig folytatják, amíg a nõsténynek van ikrája. A hím ezután könyörtelenül elkergeti a nõstényt. Az ivadékok nagyon gyengék, kicsik(kb. félcentisek) és elég apatikusan viselkednek az eledellel szemben is. Nem kell megijedni, megeszik a számukra szükséges mennyiséget(nagyon apró tápot adjunk nekik, mert kicsi a szájuk és ami nem elég apró, nem is tudják lenyelni). Eleinte mikor azt láttam, hogy mindent kiköpnek, megijedtem. Most azért már látom, hogy mindig dagad a pocakjuk etetés után. Nagyon lassan fejlõdnek(legalábbis a Cyprichromis ivadékokhoz képest), viszont ami érdekes, az, hogy kb. egyhónapos korukban a csapat egy részének fekete csík jelenik meg a hátúszójában, ami szerintem az ivari különbségeket jelzi, bár ez kifejlett csíkosúszós hiányában még nem nyert megerõsítést. Alapvetõen egy lélegzetelállító és rendkívül érdekes halfajt ismertem meg bennük és nap mint nap képesek elkápráztatni még mindig. Remélem, mások is kedvet kaptak hozzájuk. Sok sikert! Zoli
|
||||
|
![]() |
| Könyvjelzők |
| Címkék |
| brieni, paracyprichromis |
| Téma eszközök | |
| Megjelenítési módok | |
|
|