TAPASZTALATAIM és élményeim az idei évben...

[tuttobene]

Szervusztok,

EZEN TÉMÁT KIZÁRÓLAG AFRIKAI SÜGEREZÉSSEL KAPCSOLATBAN KÉREM HASZNÁLNI!

Nyitom mindazoknak, akik a fórum közösségével szívesen megosztanák így év végén a tapasztalataikat, élményeiket, amikben részük volt az afrikai sügerek tartása terén az elmúlt egy évben!

Remélem sok érdekes írás és összefoglalót olvashatunk majd itt, ami mindenki hasznára lehet majd... Ne fogjátok vissza magatokat!

Üdv.

[tuttobene]

Szervusztok,

Egy meglepi a legalján, csak olvasóknak!...

Egy kalap alatt úgy gondoltam a több tapasztalatból és élményből egy olyat osztanák meg veletek, ami úgy gondolom, hogy
- egyrészt mindkettő egyszerre
- másrészt az idei évre nézve abszolút a legkiemelkedőbb mind közül számomra

...néztem a halat, fekve a víz alatti fövenyen...

Történt ugyanis, hogy idén sikerült a tavalyi Malawis szafarink után megvalósítani a Tanganyika tavi szafarit is. Nagyon nem mesélnék a részletekről, hiszen a későbbiekben több "fórumon" is lesz majd róla szó.

A viszontagságos utunk után több nap alatt jutottunk el a tóhoz, és mint afrikai sügeres elhivatott halbarátok, HÁT PERSZE, hogy első körben igyekeztünk a tó vizéhez. A követelményeinknek megfelelő (búvárkodás, hajók, személyzet), nagyon kevés lehetőségnek "köszönhetően" történetesen bázisunk Ndole Bay volt - és tényleg véletlenül! -, és az évek során tartott halaim közül éppen most a Callochromis macrops Ndole Bay fajt (is) tartom. Ahogy a partvonal mellett húzódó móló stégére kisétáltunk, már méterekről láthatóvá váltak a 40-50 cm-es vízben a jellegzetes kráterek, majd közeledve gazdáik is! Végül is nem túlzok, hogy amerre a szem ellátott (vagy ameddig beleláttunk a vízbe), mindehol ott verettek a Callochromisok, élték az életüket, mintha ott se lettünk volna! Eddig nem is voltunk! De ha már itt vagyunk, Ricsi barátomban (Ricsitk) és bennem is elbújt a kisördög, hogy egy pihenőnapunkon, majd a finom meleg vízben a Callochromisok közt úszunk egyet... Hiszen Ricsi is tartotta ezt a fajt, sőt a jelenlegi állományom is Őtőle származik, ráadásul a szülőket is részben együtt szereztük be!

Milyen kicsi a világ, és mennyire nincsenek véletlenek?! Nem gondoltam volna, hogy ezt a csávót 3 éve még nem is ismertem személyesen, most meg ennyi kereszteződési pont, ráadásul a Tanganyika-tó révén?

Visszatérve eredeti fonalamhoz, folytatom is. Nos eljött az a nap is, mikor a sok merülés, és a fárasztó napok közben egy pihenőnapot eltöltöttünk újra Ndole Bay-ben. Utólag visszagondolva ez a délután egy picit olyan volt, mikor 3 ikertestvér bölcsödést elvisznek a szülei a városi strand gyerekmedencéjébe, majd azok olyan felszabadultan belemerülnek az addigi ismeretlen élményekbe, hogy szüleik a tűző napon odakozmálnak, mire ki lehet őket rángatni az aktuális pillanatban minden boldogságot és a világ legszebb játszóterét jelképező medencéből. Hát így voltunk mindhárman, Feri, Ricsi, és jómagam is. Nem is emlékszek, vettünk-e egymásról tudomást a víz alatt, azt tudom, hogy perceken belül 20-30 méterekre voltunk egymástól a vízben, mindenki egyedül, és mégsem.....

Egy hatalmas homokmező közepén haladva a parttal párhuzamosan kis vulkanikus-lukacsos és tömör sziklapadkák húzódtak, majd a parttól jó 50 méterre rá is leltem egy 1 méter magas vonulatra, a sekély, 2 méteres vízben. A lyukacsos szikla körül zajlott az élet rendesen, a kopár vízalatti homoksivatag után amolyan földi paradicsom volt a haltartó számára a látvány. Édesvízi tarisznyarák itt, altolamprologus ott, tropheusok és petrochromisok fogócskáznak fáradthatatlanul mindenütt, és a a sziklasáv szélein csigasügerek gyűjtik háremüket. Természetesen Callochromisból is volt bőven, de eltelt vagy fél órába, mire egy számomra szimpatikus hím közelében le tudtam heveredni a víz alatti puha fövenyre (és mennyi mindenre nem volt időm 3,5 órás merülés alatt?!?!?!?!). Hamar megszoktuk egymást, kb 5 perc alatt megbarátkozott a jelenlétemmel, és a megérkezésem után döcögőssé váló víz alatti "belvárosi élet" is beindult. A Callochromis eközben fészkét tisztogatta, aminek tökéletes formájú krátere pont szemmagasságba esett, mint otthon, az akvárium előtt feküdve az ágyon...de itt néztem a halat, fekve a víz alatti fövenyen...

A szomszéd Callochromis, ha nem is karnyújtásnyira, de jó 120 centiméterre ugyanígy tett, a hívatlan látogatókat elzavarták közben-közben. Amikor egymás homokkúpja felé tévedtek, akkor persze azonnal beütött a jószomszédi iszony, a béke azonban hamar helyreállt, és mindenki nyugodtan végezte a dolgát. ISMERŐS LÁTVÁNY! Jó volt látni, hogy tökéletesen ugyanazon körülményeket sikerült létrehozni az akváriumomban, amit itt látok, a homok szemcsenagyságától a sziklák nem túlzó közelségén keresztül a fényviszonyokon át egészen annak a visszaigazolásáig, hogy nincsenek otthon, az akváriumban sem bezsúfolva.

Jó érzés volt, nem csak a tapasztalat visszaigazolódása, hanem maga a végleges, és minden kétséget kizáró azonosulás a tapasztalattal.

Aztán jött egy másik gondolat ezen gondolatok mellett. Hirtelen eszembe jutott, hogy mindez tanácsoknak, megosztott tapasztalatoknak, közös találkozós beszélgetéseknek, és levelezéseknek is köszönhető. Hiszen ha újra és újra átgondolva sorban nem csesztem volna el 4-5 szűrőt házilag készítve ugyanazon akváriumhoz, mire megfelelőt építettem Miki tapasztalatát is felhasználva, ha nem építettük volna a lehető legtökéletesebbre az akváriumot és a hátterét Don-nal, ha Legendás nem segít beszerezni a lebegtetős szűrőket, ha nem vagyok kitartó a fajjal, és nem hallgatok a megérzésemre az egyedszámot illetően, ha nem láttam volna Lukács Laci filmjét, ha nem lennének a találkozók, akkor most ez a tapasztalat nem létezne.

És akkor eszembe jutott (ott a Tanganyika tóban a víz alatt fekve a fövenyen!), hogy az lenne a legjobb, ha ezek az emberkék mind itt lennének, néznénk a halat, fekve a víz alatti fövenyen!

Na ez volt az élmény a tapasztalat mellett, ha ma rá gondolok, még mindig elmosolyodok rajta...

Talán egy ilyen élmény és tapasztalat megosztása némileg - rám nem jellemző módon - banálisnak tűnik? Döntse el mindenki maga, higyjétek el, nehéz átadni egy ilyen élményt... De "igyekszünk"!

MINDAZONÁLTAL - hogy a közös élményt fokozzam -, úgy gondolom, hogy a tanganyika-tavi utastársaim, és minden kedves fórumtag felé kellemes évvégét kívánok a magam módján fotós weboldalamon, ahol egy - még nem vízalatti, de idei utazásunk alatt készült képekból álló - ZAMBIA nevű galériát üzemeltem be jó 2 tucat képpel.

KLIKK A LOGÓMRA

Ui.: elszántabbak körbenézhetnek az "AFRIKAI ÁLLATOK" és a "MADÁRFOTÓK" között is...

TETSZETT? AKKOR KÖSZÖNÖM A FIGYELMET!

Üdv.

[Pecás]

Zoli írásának margójára egy kérdés fogalmazódott meg bennem: ugye a kamera nem maradt a szárazon?
Hasonló élményhez nem volt szerencsém, számomra mégis emlékezetes marad az idei év és bízom bene, hogy az elkövetkező az ideinek méltó folytatása lesz...
... történt ugyanis egy erőteljes elhatározás és a kedves párom egy bevésődött, igencsak könnyelmű megjegyzése okán, hogy elkezdtem építgetni a kis sügeres "birodalmamat" tavaly októberben.
Ez odáig fajult, hogy idei év elejére már halak is úsztak a párom által csak játszószobának titulált birodalmamban.
Számomra hatalmas élményt jelentett egy kopár (korábban szerényen csak kuplerájosnak titulált) tetőtéri helyiségből sajátkezűleg elkezdeni építgetni egy akvárium szobát.
Nem gyorsan, nem tökéletesen (mint a klasszikus filmalkotásban a narancsnemesítést), de azért ha minden jól megy a másfeles "évfordulón" már a véglegeshez közeli arcát fogja mutatni.
Elkezdhettem ismerkedni, kellemes tapasztalatokat (és -legyünk őszinték- kevésbé kellemeseket is) gyűjteni számomra eddig ismeretlen halakkal kapcsolatban.
Többek között Miki segítségének köszönhetően úgy tűnik, végre sikerül nem megölnöm egy számomra rendkívül kedves halat (tr. b. Ikola), akiknek a cseperedését, majd pár hete a szaporodásra való felkészülését nézhetem nap mint nap csodálattal vegyes gyönyörűséggel, sikerült valamelyest megismerni és szaporítani -ha nem is kényes, de számomra új- halakat a Malawi és a Viktória tóból.
Ha félévig tartott is, de elkészült az eddigi legnagyobb akváriumom (bruttó 940l) saját kivitelezésben az első csepp FBS-től a hátterezésen keresztül a teljes berendezésig.
Szóval emlékezetes volt az idei év számomra is, még ha nem is foghattam egyetlen sügeret sem horoggal (bár a tágabb család 1-2 képviselőjét azért lépre csaltam).
Köszönet érte a sok mindent elnéző családomnak és az ezen oldalon összekovácsolódott közösség sok-sok tagjának.
Kívánok mindenkinek legalább olyan sikeres évet, mint az idei volt, de ha jobb lesz, attól sem kell kétségbe esni!

[white_widow]

Huncut mosolygással olvastam végig az első két posztot, pedig sem szerzőiket, sem az általuk említett személyeket nem ismerem személyesen (még). Mégis…
Hogyan lehet ez?
A válasz viszonylag kézenfekvő: minden fórum a minimum részben hasonló érdeklődési körrel bírókat koncentrálja, így az egyének emlékei-vágyai mindenkiben beindítanak egy asszociációs folyamatot, és az olvasó rájön arra, hogy kis túlzásokkal a saját emlékei-vágyai kerültek megfogalmazásra.
Gondolom, azzal nagy titkot nem árulok el, hogy az a huncut mosoly pontosan ugyanennek a mechanizmusnak az eredménye, azaz hasonló, néha talán kicsit szentimentális élményeket hozott a felszínre bennem.

Nagyon remélem, hogy ha más miatt nem is, akkor legalább a közelgő karácsonyra való tekintettel, senkit sem fog zavarni az, hogy merítésem nem mindig lesz teljesen témahű és nem csak a 2008as évre fog korlátozódni, hisz a történet sem itt kezdődött…

7 éves sem voltam, amikor a szüleim már tudták, velem komoly bajok vannak, mert
- apám szülőfalujában órákig néztem a háziállatokat mozdulatlanul,
- ugyanitt megvertem a szomszéd gyereket, mert egyszer egy kisebb fazékban hangyákat tanított úszni,
- az iskolába általában 11 körül értem be, ugyanis az árokparton verőköltő bodobácsokat próbáltam pároztatni,
- ugyanitt az osztályfőnököt mindig a rovarok latin neveivel zaklattam, hovatovább egyszer, amikor félelmében darázs elöl akart elszaladni, foghegyről utána kiáltottam: „ne szarj be, csak egy zengőlégy!”, (– hamar rájött, hogy engem teljesen más eszközökkel lehet és kell motiválni, amit tényleg teljes szívemből, ezúton is nagyon köszönök neki!)
- anyám sohasem tudta, hogy amikor alá akar gyújtani a levesnek, akkor a gyufásdobozból mi fog előkerülni. A normális esetben, rendeltetési helyén lévő gyufa vagy egy, a terráriuma előkészítésére váró szongáriai cselőpók, (ugye nem kell ecsetelnem, hogy melyiknek, mi lett a következménye)
- egy horgászat után, mikor a három zsákmányolt kárász már a kádban várta nem túl reményteljes jövőjét, addig sírtam, míg vissza nem vittük őket a Dunára. De nem ám a közelünkbe eső szakaszra, hanem pontosan oda, ahol kifogtuk őket…

Na, ezek után adva volt, sőt kapóra jött, hogy sokat lógjak nagybátyámmal, egyben keresztapámmal, aki biológus és nem mellesleg szerintem akkortájt az egyik legjobb ismeretlen természetfotós volt.
Vele csináltam az első bogárgyűjteményemet és ő segített az első akváriumom beüzemelésében is. Utóbbiban egymás mellett volt óriás csíbor, ebihal és még 4-5 fajta ivadék. Keresztapám óva intett, de aztán rám hagyta.
Hamar megtanultam, hogy hiába áll az evolúciós lánc magasabb fokán a hal, nem mindig ő az erősebb is. Pár hét múlva, mikor már csak a csíbor sasszézott a medencében, tőle is megváltam…

12-13 lehettem, már javában horgásztam, amikor egyszer a fóti tavon fogtam pár szép sügeret.
1.5 évig voltak nálam egy 100 literesben 4-en és ekkor indult minden.
Nem volt megállj. Elkezdtem az afrikai rokonaikról olvasni, ripsz-ropsz kint találtam magam a gazdagréti Frontosaban (gondolom sokan emlékszünk még arra) és nem telt bel egy év, mikorra anyám már nem volt hajlandó a szobámat takarítani, lévén, hogy az már nem is szoba, hanem egy kisállat-kereskedés…

Az élet másfelé sodort, jött az egyetem, majd egy pici lakás és mesterségesen, szinte teljesen kiszorult az életemből az akvarisztika. Rossz volt, mert jóformán csak az álmaim maradtak.

2007. vége – 2008. eleje:
Házasság, költözés. Remélem, feleségem nem bántódok meg azon, ha azt mondom, hogy legalább annyira vártam már a nagy napot, mint azt, hogy a kőművesek megcsinálják az ytong lábazatot a dísz-medencémhez.

2008. szeptembere:
Fit kollégával összeakadok a neten, „szakmázgatunk”, tapasztalatot cserélünk és jelzi nekem, hogy van egy jó kis közösség a neten, érdemes lenne fellátogatnom.
Nekem, aki annyira gyűlöl chat-elni, hogy az már fáj… - Jót derültem.
Azóta 100 körüli poszt, napi 1, de inkább több látogatás, rengeteg jó gondolat és új ötlet.
Úgy gondolom, ezt nem kell túlmagyarázni, a számok magukért beszélnek. KÖSZÖNÖM!

2009. tervek:
A döntéshozó testület (értsd.: asszony) engedélyezte, hogy az egyik kisszobába egy funkció nélküli ruhásszekrény és pár kacat helyére medence/medencék kerüljenek. A tervek között a régi 240esem újraüzemelése és két 120 liter körüli beállítása szerepel.
Most már azt is értitek, hogy Pecás hozzászólásán miért mosolyogtam. A különbség annyi, hogy nekem nem játékszobám van, hanem „megalomániás gyerek” vagyok.
Mindez szerencsére nem fortyogva vagy dühből, hanem szeretettel. Ebben is szerencsém van!

Aztán ott van az a baromi nagy légópince. 60nm, meleg, száraz, üres.
Márciusban újabb egyeztetést tervezek a testülettel, a napirendi pontok közül már egy megvan!


Békés karácsonyt mindenkinek!!!

[ricsitk]

Sziasztok!

A 2008-as évben sokat tapasztaltam, láttam és tanultam a Tanganyika-tavi halakat illetően,de még igen sok élménnyel is gazdagodtam. Ezen sok dolgot megosztani, szerintem nem tudom egy oldalban, ezért nem is nagyon kezdenék neki, csak talán összefoglalás szerűen:
2008.év eleje: elérkezett a pillanat, hogy nekilássunk a Tanganyika projekt megvalósításához. (nem kis feladatba vágtuk a fejszénket, hiszen támogatónk nem nagyon akaródzott lenni erre a projektre, de elszántak voltunk, hiszen erősen hittünk benne, hogy még idén meglátjuk élőben a tavat. A hitünket kisebb siker koronázta, hiszen múltévi egyik támogatónk ismét /de nem önzetlenűl, amiért nem neheztelek/ hozzásegített a cél eléréséhez. Az örömünket egy csalódás követte, mert MISI személyét nem tudtuk garantálni a projekthez, így szinte videós nélkül maradtunk, míg egy véletlen folytán Feri személyében meg nem jelent a fénysugár. A támogatónkak köszönhetően szálláshelyünk és szállításunk biztosítva lett,de a projekthez szükséges technikákra gyúrnunk kellett keményen! Nekem kisebb családi konfliktusba került, hogy amit a kertrendezésre szántunk, azon inkább legyen egy fényképezőgép,HDV kamera és tok hozzá,de feleségem /látván hogy fontos számomra/ belement a dologba, amiért szerintem nagyon meg kell becsüljem!

2008.év őszén elérkezett a pillanat! Indultunk Zambiába! Nem kis izgalom és izgatottság! Hossszú utunk végén, a vörös homoktól,portól pirosra festve megláttuk a Tanganyika tavat és benne a Sumbu szigetet! (na ez az a pillanat, amit éljetek át mindannyian, mert leírhatatlan. Feleségem mondaná: Az örömtől bevizeltek majd a gatyátokba! Na ez majdnem így is lett, csak nem mertünk, nehogy a vörös por belekössön oda, ahova nem kellett volna neki. ) Igazából azt hittem, hogy ez a pillanat lesz a legjobb, de meglepetésemre az összes másodperc,perc,óra,nap élmény volt a tónál és nem volt olyan ami jobb lett volna a másiknál. (Fronti horgászat, evés, filmezés, fotózás /nem is akármiket, úgyhogy lesz meglepetés bőven/, videózás, kempingezés stb...)
Volt viszont egy dolog, amit sajnálok és talán érdekes lenne nagyon (ezt meghagyom azon felfedezők számára, akik úgy mint Zoli barátom és én megvalósítottuk a Malawi és Tanganyika projektet, megteszik), hogy fedezzék fel Zambiában , a Bangweulu-tó élővilágát /amely 2x akkora mint a Balaton/, mert az ottani lakosok elmondása szerint sok hasonlóság van élővilágában a két tónak egymáshoz.

[quote=Pecás;36492]Zoli írásának margójára egy kérdés fogalmazódott meg bennem: ugye a kamera nem maradt a szárazon?
QUOTE]
Pecás!
A kamerák hál istennek szárazak maradtak , így rengeteg fevételt tudtunk csinálni a víz alatt!


Szevasztok! Ricsi

[ricsitk]

Siasztok!

Pecásra utalva küldök egy kis video anyagot, hogy kamera maradt szárazon!
Kérnélek benneteket arra, hogy írjátok meg milyen tapasztalatokat állapítotok meg a felvéteből! /nem a minőségére gondolok majd!/
ricsitk on blip.tv

Üdv! Ricsi

[Puncher]

Sziasztok!

Nekem (afrikai sügeres) tapasztalataim csak az idei évben vannak, előtte nem voltak, csak más, offtopik halakat tartottam.
Felállítottam egy 330l-es akváriumot, betelepítettem szép fokozatosan mbunákkal (rot-rot, yellow, hongi, saulosi corall red), néztem ahogy felnőnek a halak, ahogy elkezdték egymást kergetni, az első forgatásokat, az első (a közösben) elengedett kishalakat, majd eltűnésüket.
Negatív tapasztalatom szerencsére csak az ásás és a kisebb bunyók miatt volt, az ásást befejezték (úgy hagytam, ha nekik úgy jó, legyen), a bunyók meg általában nem a szemem előtt történnek. Mert vannak, az biztos, csak sosem látom, csak a megtépett úszók, és az erőviszonyok látható átrendeződése árulkodik róla.
Később csökkentettem a létszámot, a leginkább agresszívnek tűnő hongikat jó helyre továbbadtam, nem az agresszió, hanem inkább a telepítettség csökkentése miatt. Megküzdöttem a barna algával, a tapasztalatok hiánya miatt elbaltázott technikával és berendezéssel, most már mondhatom, hogy az akvárium kezd normálisan üzemeltethetővé válni, és megfelelő élettérré a halak számára. Talán erről is árulkodik talán a benne úszkáló/rejtőzködő kb. 7db kishal, melyek itt születtek, és itt növögetnek, néhányuk már együtt úszik a nagy halakkal.
Később, a második félévben nekikezdtem egy kisebb, de még elég nagy (191l) medence építésének, itt már felhasználtam a másiknál szerzett tapasztalatokat, mind a technika, mind a berendezés terén, könnyebben üzemben tartható is lett/lesz ez az akvárium. Még csak pár napja tartok Viktória-tavi, és környéki vízrendszerekből származó halakat benne, de már volt problémám a fajok közötti agresszióból (szerencsére úgy tűnik, hogy megoldódott-megoldottam). Remélem, hogy -igaz már jövőre- velük is lesznek hasonló tapasztalataim, mint a nagyobb akvárium lakóival, szeretném ha itt is lenne majd néhány felcseperedő kishal, főleg hogy az egyik faj az eredeti élőhelyén már nem létezik.

[white_widow]

Sziasztok!

Sokat gondolkodtam, hogy ezt a post-ot hova is rakjam. A végén maradt a „tapasztalataim és élményeim 2008”, bár élménynek a legkevésbé sem nevezném ma reggeli kálváriámat. Sokkal inkább illene a „rémtörténetek” vagy egyik kedvenc írom, Csáth Géza után, „Mesék, amelyek rosszul végződnek” közé.

Ezt a rövid leírást Axy-nak és Gyuszkónak ajánlom. Nem „nalátjátokhogyigazamvolt”-ból, nem is megbántódásból, sokkal inkább tanúságként mindegyikkőnk számára és hogy igenis, a tropheus-tartás kihívás!
Pár nappal ezelőtt még én is fölényes voltam és arról regéltem, hogy egyetlen egy elhullásom sem volt hosszú évek során a sokak által rettegett bélgyulladástól, sőt egy-egy legyengült vagy megvert halamon kívül más okból sem. Egész egyszerűen elkerültek a bajok. Ezidáig. Most megfizettem minden eddigi és – remélem – minden ezutáni könnyelműségemet is.

Tegnap. Szokásos nap. Este egy órát néztem az akváriumot és két megállapítása jutottam.
Tökéletes a vizem (ezt méréssel is alátámasztottam), illetve, hogy – valószínű az előzőből is fakadóan – 4 újabb bembám is forgat…
11.30kor lekapcsolódik az esti világításom, ránézek még a vízre, semmi gyanús.
Ma egész napra henyélést terveztem, ehhez mérten 11-re húztam az órát, így nem meglepő, hogy mikor 7.50kor csengetnek, véres szájjal mentem ajtót nyitni. Háborogva kászálódok vissza az ágyba, épp csuknám le a szemem, mikor látom, hogy valami furcsaság van a medencémben. (Mekkora szerencse, hogy tudatosan úgy terveztem meg a hálónkat, hogy onnan fekve is rálássak a nappaliban lévő medencémre…)
A világítás még nem égett, az ancik nyomultak a frontüvegen és ekkor a háttérben meglátok egy darabosan úszó ilangit. Tudjátok, úgy mozgott, mint a szakaszosan húzott támolygó-villantó.
Először nem mertem felállni, mert már éreztem, hogy baj van. Aztán persze kipattantam, világítás fel és majdnem elsírtam magam. 20-25 tetem mindenfelé, haláltusák vízközt és az aljzaton. A víz opálos, enyhén cefreszagú. Valami szerves dolog bomlásnak indult, ha tippelnem kellene, valami növényi…
18/22es slag elő és már szívom is a vizet a mosogatóba. Fél perc nem telik bele, az egyik túlélő pechemre pont a szívóvég felé úszik, ellenállni már nem tud, felcsúszik a slagon vagy fél métert és megreked. Próbálom kiszedni, mert ugye a víz így nem igazán jön, de meg sem mozdul. Gyors elhatározás, nincs mese, elvágom a slagot, de így meg túl rövid lett, alig ér el a mosogatóig, már vízben az egész lakás. Közben telefonok, egyik halas barátomat hívom, jöjjön, mert egyedül ez nem megy.
Nagy nehezen lemegy a víz 35-40%, több nem tud, ennyi a max a slag miatt, friss víz vissza, újra 2/5 le, friss vissza és még egyszer ugyanez. Miközben ezt intézem és szorítom a slagot, másik kézzel elkezdem kihalászni a tetemeket.
Érzékeny ember vagyok, de nem érzelgős. Bár mikor meglátom az elhullott bembáimat nyitott szájjal, mellettük a haláltusa utolsó stádiumában kiköpött szikzacskós kicsiket, belekönnyezek. Esélyük sem volt.
Közben növények ki, összes tetem ki.
A veszteségek:
5 erethmodus – a merevségből ítélve, ők voltak az ivadékok után az elsők, akik kiszálltak
21 bemba – mind odalett 10-12db 3-4 hetes már velük úszó ivadékkal együtt
16 ilangi – 6 még él, bár sok remény ott sincs

A három vízcsere után egy kevés vízelőkészítő (easy life), lámpa le.
Persze mindez 8tól délig, közben megannyi apró teendő.

Jelen állás szerint a 6 ilangi meg is marad, az előbb néztem már a lebegő dolgok után kapnak, ergo ennének. Jó jel. Ezen kívül megmaradt az összes anci, ők golyóállóak.
Remélem, találnak elég algát. Egy idáig másra nem igazán számíthatnak...

Bassza meg, ha lett volna még egy beüzemelt medencém, lehet, hogy akár 8-10et is megmenthetek…

Leülök, elszívok egy cigit, pedig már nem dohányzom. Felhívom a legjobb barátomat, hogy elpanaszoljam bánatom, erre ő azt mondja, hogy neki meg kijött a tömés a fogából.
Na amit ezek után kapott, azt nem tette zsebre. De ezt ő úgysem érti, csak ti! Remélem.

Háááát ennyi.
Érdekel a véleményetek („tropheus” topic talán a legideálisabb), hogy mi történhetett, mert én teljesen tanácstalan vagyok. Sajnos mostantól fogva más dolgom sincs, mint a ti beszámolóitokat olvasgatni.... – de visszaküzdöm magam. Nem szeretek veszíteni!!! - meg aztán túlontúl a szívemhez nőtt már ez az egész "életforma"...
A vizem stabil, etetés stabil, semmin sem változtattam, minden ugyanaz volt. Egyszerűen nem értem!

Üdv:m.